Aranyszájú Szent János
Aranyszájú Szent János (Khrüszosztomosz János) a Kr.u. 4. század második felében élt. A legnagyobb ókeresztény egyházatyák egyike, aki kitűnő prédikátor hírének örvendett. Élete utolsó évben konstantinápolyi pátriára. Ékesszólása miatt már éretében aranyszájúnak nevezték. A keleti egyházak a három szent főpap között emlékeznek rá Nagy Szent Vazul és Nazianzi Szent Gergely mellett.
Az alábbiakban Aranyszújú Szent János pünkösdre írt prédikációjából (homília) olvashatóak részletek A Keresztény Remekírók sorozat 1944-es kiadásából.
Aranyszájú Szent János pünkösdi prédikációja
„A Szentlélek nyelvek alakjában jött, nemcsak azért, hogy feledtesse velünk a régi eseményt. Hajdan, amikor a gőgtől vezetett emberek tornyot akartak építeni, amely egészen az égig érjen, Isten nyelvük megzavarásával szétszórta őket.
Ezért most nyelvek alakjában szállt le a Szentlélek, hogy a szétszórtakat újra egybekapcsolja. Szokatlan és csodálatos dolog történt. Akkor nyelvek osztották meg a földet és a gonosz vállalkozás széthúzásra vezetett: most az egész földkerekséget nyelvek kapcsolják egybe és amit szétszakítottak, egyetértésbe hozzák össze, Nyelvek alakjában jött, mert nyelvek által burjánzóit fel lelkűnkben a bűn tövise.
Mert mint a nem művelt kövér és termékeny föld gazdagon terem töviseket, természetünk is, melyet teremtője jónak és erény gyümölcseinek termésére alkalmasnak teremtett, mivel nem szántotta az istenfélelem ekéje és nem vetették istenismeretének magjával, bűnök tövisét és más hasonló gonoszság erdejét termetté.
Amint tövisek és más káros növények sűrűsége miatt a föld nem is látszik; lelkünk nemessége és szépsége sem látszott, míg az emberi természet földművese el nem jött és a Szentlélek tüzével meg nem tisztította és alkalmassá nem tette a mennyei mag befogadására. Ez, sőt ennél sokkal nagyobb az a sok ajándék, amelyet a mai napon kaptunk.
Nagyon kérlek benneteket, Testvéreim, a kapott jóhoz megfelelően és illően ünnepeljük a mai napot, ne külső fénnyel, hanem felékesített lélekkel, ne a várost öltöztessük szőnyeg-díszbe, hanem lelkünk öltözzék az erények ragyogó köntösébe, hogy méltó módon fogadhassuk a Szentlélek kegyelmét, és a belőle fakadó gyümölcsöket magunkévá tehessük.
Melyek ezek a gyümölcsök? Halljuk magát Szent Pál apostolt: „A Lélek gyümölcse pedig szeretet, öröm, békesség”. (Gal. 5,22.) Figyeled a kifejezés szabatosságát, a szavak következetes alkalmazását? Első helyen említi a szeretetet, s csak utána a többit. Először megnevezi a gyökeret és utána elsorolja a gyümölcsöket. Először alapot vet, utána építi fel a házat. A forrásból indul ki és tér át a folyóra.
Nem tudunk örülni addig, míg mások örömét magunkévá tenni nem tudjuk és az ő javukat sajátunké elé nem tesszük; mindez azonban csak a szeretet forrásából származhat, csak akkor, ha a szeretet ereje felülkerekedik és uralomra jut. A szeretet gyökere, forrása és anyja minden jónak. Mint gyökér az erény ezerszeres gyümölcséttermi, mint forrás bővizűen ömlik, anyaként magához öleli a hozzá sietőket.
Szent Pál jól tudta ezt és a Szentlélek gyümölcsének nevezte, sőt akkora előjogot biztosít neki, hogy a törvény teljességének tartotta. „A szeretet a törvény teljessége.” (Róm. 13,10.) Maga a mindenség Ura mint biztos jelet, hitelt érdemlő vonást, amiről meg lehet ismerni az ő tanítványait, a szeretetet említi, mikor mondja: „Arról fogja mindenki megismerni, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymáshoz”. (Jn. 13,35.)
Testvéreim, siessünk mind a szeretethez, ragaszkodjunk hozzá, vele kezdjük a mai ünnep megülését is. Mert ahol szeretet van. ott megszűnnek a lélek hibái, onnan a szeretet elűzi a keserű gyűlöletet, ahol a szeretet uralkodik, elcsendesednek a lélek feltörő indulatai.
„A szeretet türelmes – mondja az apostol –, nyájas; a szeretet nem féltékeny, nem cselekszik rosszat, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat.” (1Kor. 13,4-5.) A szeretet nem okoz felebarátjának rosszat! Ahol a szeretet uralkodik, sohasem akad testvérgyilkos Kain. Oltsd ki a gyűlölködés forrását és minden gonosznak elejét vetted, vágd ki a gyökeret és megszabadultál a rossz gyümölcstől.
[…]
Mi is, hogy itt és odaát igaz örömöt élvezhessünk, hogy a mai ünnep igazi örömét megízleljük, vessük le a lélek hétköznapi ruháit, különösen vessük le a gyűlölet öltönyét. Lehet, hogy látszólag ezernyi jótettet halmozunk fel, de ha tetteinknek is ez a rút és keserű hiba az indítója, minden fáradozásunk hiábavaló.
Adja Isten, hogy mindebből soha semmit se ismerjünk, különösen pedig azok, akik a mai napon a keresztségben a bűnök régi köntösét levetették és a nap sugárözönével vetélkedő fényben tündökölnek.
Ti pedig, akik ma Isten fogadott fiaivá lettetek, akik ezt a ragyogó köntöst felöltöttétek, teljes erőtökkel törekedjetek megőrizni ezt a fényt, amelybe ma öltöztetek. Az ördögnek soha, sehol ajtót ne nyissatok, hogy a Szentlélek bőségesebb ajándékát kapva, gyümölcsöt teremjetek.
Ki harmincat, ki hatvanat, ki százat, hogy méltók lehessetek bizalommal sietni az ég Királya elé, mikor eljön, hogy minden emberi kifejezést meghaladó javakat osszon azoknak, akik ezt az életet erényekben gazdagon élték át a mi Urunk Jézus Krisztusban, akinek dicsőség és hatalom most és mindig és örökön örökké. Ámen.”