Piros pünkösd napján – ez a régi kifejezés tanúskodik róla, hogy a pünkösdhöz réges-rég hozzátapadt a piros szín. Egyrészt azért, mert a piros a pünkösd liturgikus színe a katolikus liturgiában. Másrészt pedig az ekkor nyíló tavaszi virágok (pünkösdi rózsa!) színe miatt is.
Valószínűleg szinte mindenki ismeri a Piros pünkösd napján imádkoztam érted kezdetű nótát, ami talán a leghíresebb pünkösdi magyar dal.
A Piros pünkösd napján szövege
Piros pünkösd napján imádkoztam érted,
Piros pünkösd napján vártam visszatérted.
Teli volt a határ nyíló vadvirággal,
Vártalak a keresztútnál pünkösdi rózsával.
Mindhiába vártam, ősz is lett azóta,
Elhervadt már régen a pünkösdi rózsa.
/:Kacagó kis párom többé sosem hívlak,
Mert a késő, fehér télben jégvirágok nyílnak.:/
És íme a nóta Szalay László előadásában:
Elhozta az Isten piros pünkösd napját – egy régi magyar népdal
Az Én kicsike vagyok kezdetű gyerekdalt (Én kicsike vagyok, nagyot nem mondhatok/szüleim kertjében most nyílni akarok) Vikár Béla gyűjtötte az erdélyi Firtosváralján 1900-ban, a dallamot aztán Bartók Béla jegyezte le. A dalnak létezett egy kifejezetten pünkösdkor, a pünkösdöléskor énekelt változata is, az alábbi szöveggel:
Elhozta az Isten piros pünkösd napját,
mi is meghordozzuk királyné asszonykát.
Piros pünkösd napján mindenek újulnak,
a kertek, a mezők virágba borulnak.
A szép leányoknak rózsa koszorúját,
a szép legényeknek szegfű bokrétáját.
Öreg asszonyoknak porhanyós pogácsát,
öreg embereknek csutora borocskát.
A dallamot Kodály Zoltán is feldolgozta gyermekkarra.